Tóth ErnőTóth Ernő
festőművész

Születési hely: Sajóecseg
Születési éve: 1949

Mesterei
Iván Szilárd, Barcsay Jenő, Patay László

Életpályája

1964-68 között a Képzőművészeti Gimnáziumban tanult,
1974-79-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Iván Szilárd, Barcsay Jenő és Patay László voltak a mesterei. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a DunapART Művészeti Társaságnak, a Belvárosi Művészek Társaságának, a Magyar Művészeti Műhely Társaságának.
Műveit Magyarországon kívül Svédországban, Finnországban, Franciaországban, Ausztriában és Németországban is bemutatta. Tanulmányúton járt Franciaországban, USA -ban, Hollandiában, Jugoszláviában és Bulgáriában. A különböző nemzeti és nemzetközi kiállításokon több pályadíjat nyert, többek között nemzetközi festészeti fődíjat kapott
1982-ben Gabrovóban (Bulgária), a Humor és Szatíra Képzőművészeti Biennálén. Alkotásai megtalálhatók az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Magyarország, Nagy-Britannia Németország, Olaszország, Oroszország, Svájc, Svédország és Taivan magángyűjteményeiben és számos hazai közgyűjteményben (Magyar Nemzeti Galéria, Budapest; Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely; Herman Ottó Múzeum – Miskolc; Janus Pannonius Múzeum – Pécs; stb.)

Művészete

„Tóth Ernő képi világa nagyon is tudatosan fölépített világ, melynek a valóságostól igencsak eltérő különleges törvényei vannak. Ezt a világot nem hat nap alatt teremtették, ez a világ nem három, hanem nagyon sok dimenziós, ebben a világban a tér három dimenziója szűk egérlyuk – az érzés, a gondolat, a tréfa, az álom, a képzelet dimenzióihoz képest. A metaforával, az álomszerűséggel, a véletlennel operáló szürrealizmus óta nem kell képileg és fizikailag megindokolni, hogy – mondjuk – Chagall mátkapárja hogyan képes a levegőben repülni. Egyszerű. Miért repdesnek? A boldogságtól. Tóth Ernő képein sincsenek a vízbe száműzve a halak az égbe a madarak, s a földre az állatok meg az emberek. Éppoly természetesek az úszó madarak, mint a repülő halak, éppoly jól érzi magát a kiöltözött dáma az akváriumban, mint a kertben vagy a dúsan rakott asztal tetején. És ebben a világban nincs hierarchikusan elválasztva egymástól növény, állat, ember, sőt velük egyenrangúak a képzelt lények is: koboldok, kecskekirályok, kentaurok, madárhalak, csöcsös békakurtizánok. Tóth Ernő képein lénydemokrácia van.
Sőt vonalszabadság. Ebben a világban a párhuzamosok nem találkoznak a végtelenben – sőt: nem is egészen párhuzamosak, valljuk be, nem is egyenesek. Ebben a világban az egyenesnek szabad görbének lennie. Egyébként a való világban sincs egyenes, tudjuk Bólyai János óta, hogy az csak az eukleidészi geometria fikciója. A világ tere görbült, sőt a legújabb kutatások szerint körkörös. Kifelé is befelé is önmagába záruló. De ebbe most ne menjünk bele. Csak azért mondom, mert a valóság sem olyan, amilyennek látszik. Tóth Ernő képeinek látszólagos képtelenségei olyanok, amik elképzelhetetlenek – vagy annak hittünk mostanáig. Tóth Ernő képein minden elképzelhetőre van festve. Hogy a villanykörték fénysugarai miért feketék? Fekete fény? – az maga az abszurditás. De hátha a kiégett körtékre az jellemző, hogy fekete fénnyel világítnak? A gyerekrajzokon ez már rég föl van találva: a ceruzával rajzolt napból is fekete sugarak futnak szét körbe-körbe. Tudjuk, azért rajzol a gyerek, mert szóval nem tudja elmondani S tudjuk, az találta föl a dalt, aki az érzéseit nem tudta már prózában kifejezni. Igazat mond Goethe: a művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Nézzék meg a színes vibráló, villódzó képeket közelről, aztán távolról összehúzott szemmel, s különös dolgokat fognak tapasztalni. Közelről minden és mindenki csúfondáros, kicsit bolond, fura és egyedi, a helyek és a helyzetek pedig abszurdak: első látásra nem tudjuk pontosan, hogy kerül az a bizonyos szimbolikus csizma az asztalra. Közelről egy csúnyácska, kinevetett, gyarló világ tűnik a szemünkbe, ahol semmi tekintély, semmi emelkedettség, semmi komolyság, semmi harmónia.
Kissé távolabbról nézve azonban gyönyörű, életvidám színek, ugráló vonalak, röpködő foltok jelennek meg teljes harmóniában. Zöldek, rózsaszínek, lilák derűs, levegős struktúrákban, szégyenlős szimmetriákban vagy természetes aszimmetriákban.
De hát nem ilyen a világ? Hogy közelről mást mutat, mint távolabbról. Gondoljanak a politikára, a politikusra, milyen magasztos, tekintélyes távolról és sokszor mily kisszerű, nevetséges közelről. Tóth Ernő látszólag nem tisztel se istent, se embert, de mélyen tiszteli, akiket mások bolondnak tartanak: a Don Quijotékat, a bohócokat, kiöregedett kurtizánokat, kövér légtornászokat, esendő, mégis vidám csepűrágókat.
Hogy szépek-e Tóth Ernő képei? Mondhatjuk, hogy csúnya vagy groteszk lábak, orrok, göcsörtös seggek, kajla villanykörték, elmosódott foltok állnak össze megnyugtató, fölkavaró vagy habzsolni való szépséggé. Mondhatjuk azt is, hogy  a “szép” tulajdonképpen nem esztétikai kategória. Tulajdonképpen nincs is önmagában. Ezzel a szóval csak a tárgyhoz, tájhoz, képhez, nőhöz, virághoz való viszonyunkat fejezzük ki. Egy képet a jó festő nem szépre fest, hanem igazra. Szép attól lesz, hogy szeretjük.” /Széle Lajos/

Díjak, elismerések

1981 Alföldi Tárlat fődíja, Békéscsaba
1982 Humor és Szatíra Fesztivál fődíja, Gabrovo (Bulgária)

Kiállítások

Egyéni kiállítások

1980 Uitz Terem
1981 Aba Novák Terem, Szolnok
1982 Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, Rotterdam
1983 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1985 Békési Galéria, Békés
1986 Humor és Szatíra Háza, Gabrovo (Bulgária)
1987 Csontváry Terem, Pécs
1989 Csók Galéria, Budapest
1991 Lübeck (D)
1993 Városháza, Hagen , Park-West Gallery, Detroit
1994 Csók Galéria, Budapest
1997 Magyar Konzulátus, New York

Válogatott csoportos kiállítások

1980-1985 Stúdió kiállítások
1980-tól Őszi Tárlatok, Hódmezővásárhely, Szeged , Kerengő Galéria, Budapest DunapART Galéria, Budapest, Vigadó Galéria, Budapest

Művek közgyűjteményekben

Déri Múzeum, Debrecen

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

Köztéri művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pannó (Békéscsaba, Városi Tanács díszterme)

Pannó (Kaszaper, Házasságkötő t.)