Szabó ÁkosSzabó Ákos
festő- és grafikusművész

Születési hely: Budapest
Születési éve: 1936

Mesterei
Kmetty János, Bernáth Aurél, Viski Balás László

Életpályája

1954-1960 a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, mesterei Kmetty János, majd Bernáth Aurél voltak.
1965-ben Kazimir Romanovicz, a Galerie Lambert igazgatója hívta meg kiállítani Párizsba, ahol le is telepedett. Gyermekei, Laura és Christoph az ő növendékeként végezték művészi tanulmányaikat. A Francia Művészeti Alap,
1993 óta a Veszprémi Művész Céh tagja.
1959-1960-tól jelentkezett képeivel kiállításokon, a kritika a Csernus Tibor köré csoportosult fiatal “szürnaturalista” művészek közé sorolta. Műveit a hivatalos kritika realisztikusan ábrázolt, ám zsúfoltan, szürrealisztikus módon egymás mellé sorolt motívumai miatt problematikusnak nevezte, s nyilvános kiállításokon való szerepeltetésüket nem – illetve megszorításokkal – javasolta.
1964-ben a székesfehérvári Téli Tárlaton kiállított Nyugalom című képével keltett figyelmet.
1995-ben Párizsból Normandiába költözött.
1999-ben, ismét állami megbízásra, 4 pannója került Carpiquet egyik iskolaépületébe.
Szabó Ákos 2001-ben a tizenegyedik alkalommal megrendezett lamballe-i Regards sur les arts című kiállítás meghívott díszvendége volt.

Művészete

A megszokott táj- vagy enteriőrképek parafrázisaitól elindulva a
’60-as évek első felének festményein, rajzain a motívumokat megsokszorozva hozott létre igen összetett, zsúfolt kompozíciót, amelyben az egyes formák éppen a zsúfoltság miatt veszítették el eredeti jelentésüket, váltak új képi minőség hordozóivá. Franciaországi tartózkodása alatt, a
’60-as évek második fele után készült műveiben mintegy a realizmus és a misztika határterületén haladva ábrázolta egyre részletezőbben, fotografikusan, hiperrealista hűséggel az adott motívumot, s hozott létre a látható világon túlmutató, a láthatatlan tartományt mintegy mágikus erővel megidéző, olykor igen összetett kompozíciót.
A ’70-es évektől munkáit új jelentésréteggel gazdagítják a XV-XVI. századi németalföldi, ill. a Quattrocento művészetére, Mantegna kemény, részletező realizmusára való utalások, de inspiráló forrásai között a 20-as évek új tárgyiassága is felfedezhető. Kedvelt műfaja a csendélet, a portré, az összetett képi rend kialakítására alkalmat adó csoportkép. A 70-es 80-as évek fordulójától egyre meghatározóbb jelentőséggel vannak jelen munkásságában a bibliai témák. Jelentős teret kap munkásságában a könyvillusztráció, René Guillot Fehér sörény c. regényének (Hachette, 1978) illusztrálása kapcsán fordult érdeklődése a lóábrázolások felé.
A ’80-as évektől kezdve festményeinek témáját gyakran meríti a bibliai Új Testamentumból. Szívesen fest portrékat, mert mint egyik levelében írja, „I set the God created human face from the beginning . Emellett készít tájképeket, csendéleteket, valamint többalakos kompozíciókat is. Festészetének eszköztárához tartozik a gyakori állatábrázolás. Különböző korszakokban készült művei – mint a Jour de fâte (Ünnepnap) 1977-ből, a Le Grand Orchestre – Hommage ã Béla Bartók (A nagy zenekar – Tisztelet Bartók Bélának) 1986-ból, a Portrait imaginaire de Pablo Casals (Pablo Casals képzelt portréja) 1991-ből, vagy a Liszt Ferenchez kapcsolódó rajzsorozataa kilencvenes évek elejéről –zenei kötődéséről tanúskodnak.
A ’90-es évek elején nagyobb rajzsorozatot szentelt Liszt Ferenc személyiségének, munkái egy részét a Lyukasóra című folyóirat 1998/7. száma reprodukálta.
A kiváló rajztehetséggel rendelkező Szabó Ákos nevéhez jelentős illusztrátori munka is fűződik. Több nagy kiadó, így a Gallimard, Hachette, Hatier, Robert Laffont, Albin Michel és a Bayard könyveihez készített borítóterveket és illusztrációkat.

Kiállításai

Egyéni kiállítások

1965 Rákospalota
1967 Galerie Lambert, Párizs
1969 Le Ranelagh, Párizs
1972 Alberto Schubert, Milánó
1984 műteremkiállítás, Párizs
1986 Fim-Coop Stúdió, Budapest
1988 Hall Miro, UNESCO, Párizs
1990 Magyar Intézet, Párizs
1991 Sala Gaudí, Barcelona
1992 Galerie Dorothée Chastel, Párizs
1998 Villers-Bocage [Szabó Kingával, Laura Michele-lel, Irina Christophe-fal]

Válogatott csoportos kiállítások

1964 Téli Tárlat, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1965 Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1982 Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1983 A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1991 Galerie Michelle Boulet, Párizs , Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Művek közgyűjteményekben

Fonds National d’Art Contemporain, Párizs
Musée d’Art Moderne, Párizs
Joseph Dechelette, Roanne
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Köztéri művei

A szarvassá vált fiú története (szekkó, 1960, Czabán Samu téri Iskola)
Fali mozaik (1972, Gradignan)
Négy pannó (Carpiquet).